A megfejthetetlen nő

A férfiaknak egyáltalán nincs könnyű dolguk a mai világban. Mármint mellettünk, nők mellett. Mert valljuk be őszintén, megfejthetetlen talányok vagyunk.

A férfiak általában egyszerre csak egy dologra koncentrálnak, és a gondolkodásuk racionális. A nők viszont emocionálisak és multifunkcionálisak. Ez már az ősidők óta így van. A férfi elment vadászni, nagyon koncentrált a vad nyomaira, majd az állat elejtésére. Volt stratégiája és tudatosan tette a dolgát. Ezzel szemben az ősasszonyok elindultak gyűjtögetni, bogyókat szedni innen-onnan, őrizték a tüzet és a vizet, vitték magukkal a kis közösségük összes gyerekét. Egész nap felügyelték a gyereksereget, rengeteg dolgot csináltak egyszerre.

Mi változott a mai világban? Semmi!

A férfi akar venni egy cipőt, bemegy a plázába, a bejáratnál megkeresi az üzletek listájából a legközelebbi cipőboltot, ott kiválasztja az első pár cipőt és örömködve megy haza, hogy most 2-3 évig az épület közelébe se kell mennie. A nők viszont imádnak vásárolni, ropogós papírtasakokkal felaggatva hazatérni és elmesélni a szeretett férfinak, hogy az a pulcsi most 13.000 Ft-ról volt leárazva 7.000 Ft-ra, így nem tudták otthagyni és lényegében kerestek 6.000 Ft-ot. (A férfiak erre azt mondanák, hogy ez inkább 7.000 Ft kidobása az ablakon, de inkább ne tegyék. Soha!)

Hogy jutunk el A-ból B-be? A férfi szerint elindulunk az autópályán, a 146-os kilométerkőnél jobbra tartunk, majd haladunk 100 km-t, ott a lehajtó utáni körforgalomba kihajtunk a második kijáraton, haladunk tovább a mellékúton és a Fő utca 5 szám alá beparkolunk. A nő szerint elindulunk az autópályán, a veszekedős Mekinél jobbra tartunk, megyünk annyit, amíg a Bagossy Brothers CD-t meghallgatjuk, aztán kihajtunk azon a kijárón, ahol egy óriási templomtorony van a bal oldalon, végigzötykölődünk a kátyús úton, ahol képtelenség sminkelni és a piros tulipános kerítésnél lesz az úticél.

Aztán vannak a kérdések. Ha egy férfi kérdez, akkor arra a kérdésre szeretne választ kapni. Méghozzá egyszerűen és tömören.

Ha egy nő kérdez, az veszélyes. Mert tulajdonképpen nem is arra a kérdésre vár választ, amit feltett. A mögöttes tartalom a fontos. – Nem túl nagy a fenekem ebben a nadrágban? -kérdezi a nő. Na puff! A férfi levegőt vesz és kimondja, hogy nem. Már hibázott is. Egyrészről túl sokat gondolkozott a válaszon (1 mp), másrészről a hangsúly sem volt megfelelő. A nő persze amúgy sem erre várt választ, hanem arra, hogy a párja látja-e még benne azt a nőt, akibe anno beleszeretett. Viszont a férfi nem szeret és nem is tud szerelmet vallani. Olyan, mint a székely a viccben: egyszer mondtam, hogy szeretlek. Ha változás lesz, szólok. A kommunikáció ennélfogva csak balul sülhet el egy férfi számára.

Mi is van még? Igen, tipikus példa az összebújós este egy romantikus limonádé filmmel. A főszereplő férfi megcsalja a társát – ebben a pillanatban a párnák között tasli csattan. ,,Ezt most miért kaptam?” – kérdezi értetlenül a férfi, aki semmit sem csinált és a filmet is az asszony kedvéért nézi. ,,Azért, hogy eszedbe se jusson semmi butaság.” – magyarázza meg a nő. Ez van.

Hogy is szól a mondás? A házasság első 7 éve nehéz, de a többi kibírhatatlan. Talán így van. Bosszankodunk, hisztizünk és a ,,Mi a baj?” kérdésre úgy mondjuk a választ, ahogy csak mi tudjuk: semmi!

Mégis, bármennyire is megfejthetetlen a nő – van értelme az életnek nélküle?

Forrás: miragemagazin.hu